A méhészet működése

A méhészet szerepe a természetben és a mezőgazdaságban

A méhekkel való találkozás első pillanata, amit sosem fogok elfelejteni: amikor először álltam az ajándékba kapott kaptáram mellett az újonnan vásárolt méhész ruhámban. A méhek csak jöttek-mentek, mintha azt gondolnák: „na, ez az ember tuti új.”

Szerintem a méhészet igazi varázsa a beporzásban van. Emlékszem, egyszer kivittem pár családot egy ismerős almásába. Nem csináltam semmi extrát, csak letettem a kaptárakat, és hagytam dolgozni a méheket. A földtulajdonos a végén közölte velem, hogy kb. 22%-kal jobb lett a termés, és konkrétan azt mondta: „Hozzanál jövőre is pár zümmögő katonát?”

Ez az egész arra világított rá, hogy mennyire alábecsüljük a méhek szerepét. Nem csak mézet termelnek – gyakorlatilag fenntartják az élelmiszer-termelés felét. Ha egyetlen dolog miatt tisztelni akarod őket, hát ez az.

A méhcsalád működése – anya, dolgozók, herék

A kaptár belül olyan, mint egy jól működő kis város, ahol mindenki tudja a dolgát. 

Az anya:

Ő a királynő, és nem is vicc. Amikor megtudtam, hogy napi 1500 petét rak le, el sem hittem. A mozgása elegáns, és valahogy mindig tisztán látszik, melyik kereten van – olyan, mintha a többi méh udvart tartana körülötte.

A dolgozók:

Ők a kaptár szuperhősei. Mind nőstények, mind dolgosak, és mindent ők csinálnak: takarítanak, építenek, gyűjtenek, őriznek, és nevelik a következő generációt, hogy a méhek körforgása örök legyen.

A herék:

Ők „a fiúk”, és az egyetlen feladatuk a párzás. Ha összejön, akkor megtették, amiért születtek. Ha nem… hát, a méhek világában nincs hosszú távú ingyenlakás.